Győr, húsvéti koncert

Az egykori zsinagógában, a Széchenyi István Egyetem Hangversenytermében adhattunk szombaton este húsvéti koncertet egy ottani kórussal együtt. 

1/2 3 körül már odaértünk az épülethez, ami igen meglepett. Nagyon szép állapotban van, 2006-ban újították fel. Gazdag festés, különleges mintázatok, formák, lépcső, és fantasztikus akusztika jellemzi.Ez utóbbi az, ami miatt főként lelkesedésünknek adtunk hangot. Bár nagyon nehéz egy ilyen teremben játszani, hiszen ahogy a karmester leinti a zenekart, még ütemnyi ideig szól a zenekar, bár nem fúj senki. Így variáltunk olyan lehetőségekkel, hogy a három értékű hangokat csak kettőig tartottuk, rövidebb, határozottabb hangokat fújtunk...

Terveinkben az szerepelt, hogy kicsit fújunk, majd sétálunk a városban, hiszen sok idő van 6 óráig. Azután olyan kedvvel zenéltünk, hogy a végén az énekkarral való gyakorlás után csak fél óránk maradt a koncert előtt felfedezni az épületet, harapni valamit, elszaladni a mosdóba. Ennek ellenére bátran ki merem jelenteni, hogy senki nem bánta a dolgot. Még talán a gyerekek sem, hiszen Micu fia Bálint megérkezésünk után leült a sorok végén, hátradőlt, és tátott szájjal bámulta a kupolát és a karzatot fél óráig. :) De azután sem volt vele baj, úgy ülte végig a koncertet, mint egy felnőtt, pedig még iskolás sincs.

Persze azért az udvaron szaladgálásra is szakítottunk időt. 

Kaji és Erdész Gábor 3-ra növelte a mostanában igen hiányos klarinétos szekciót. Voltak is viccelődések, hogy elnyomjuk a zenekart.

A koncert csodálatosan sikerült. Mihály tanárúr is velünk töltötte a napot. Szívét - lelkét beleadva irányította a csapatot. Nagyon szép volt a hangzása a zenekarnak, egészen együtt voltunk.
A kórus bár kicsiny volt, nagyon szépen szólt a különleges teremben. Kellemes darabokat választottak, némelyik annyira lágy és szívhez szóló volt, hogy nekünk is könnyebb volt rézfúvós létünkre kevésbé "rezesen" játszani.

Jó hangulatban fejeződött be a koncert, nem szaladtak szét az emberek, beszélgettünk, azután elköszöntünk, és ki-ki útjára indult.Igen hálásak voltunk mindezért a Jó Istennek, hiszen elég volt csak Molnárék kisbuszának reggeli problémájára gondolni...  Soli Deo Gloria! J. S. Bach minden kottája végére odaírta ezt. Ennél mi sem tudunk többet mondani. Egyedül Istené a dicsőség!